2017. április 23., vasárnap

Ausztriában

Sziasztok! Április első hetében az iskolám által volt lehetőségem résztvenni egy ausztriai túrán, ahol németet tanulhatunk egy osztrák iskolában és rengeteget sétáltunk, új helyeket, barlangokat, városokat fedeztünk fel. Sajnos a képek nagy része elveszett, és ma sikerült végre leülnöm megszerkeszteni a maradékot. Remélem, így is átadhatom azt az élményt, amiben benne voltam egy teljes hétig. (:

Igen tudom, hogy egy ideje nem jelentkeztem semmivel, de remélem ezt tudom pótolni az évvégi vizsga időszakában valahogyan. Addig is nektek is kitartást a maradék pár hónapra, mert higyetek nekem párat alszunk, és már nyár van. Élvezzétek, így is, amíg lehet a tavaszt. Ha esik a hó, az eső vagy fúj a szél, ti mosolyogjatok gyakrabban, mert az a legjobb smink!


A következő képek, pedig mind Felső-Ausztriából valóak, szóval tartsatok velem, ha bele akartok tekinteni pár napba, amikor ott lehettem.


S mondja el nekem valaki, ki látott virágot bakancsban?



Ezzel a hintóval és a pacikkal remekül el voltunk az esőben, miközben vártuk a többieket, hiszen itt találkoztunk volna velük, viszont kiderült, hogy ők mind bementek egy épületbe, hogy ne kint álljunk és ázzunk.

Itt leginkább körbe jártuk az üzleteket, s kétszer is betévedtünk egy "kisebb" boltba, ahol mindenféle eszközöket lehetett kapni. Nekem muszáj volt beszereznem egy tojás alakú, kék időmérőre, amivel be lehet állítani mennyi idő után szólaljon meg, hogy kész a süti vagy éppen a teád. (:













 Ez a kép a múzeum parkjában készült, viszont van itt egy vicces sztorim, ami nem lesz olyan hosszú se. Betértünk az épületbe, és mindenki kapott audio guide-ot. Volt német, angol (ezekből a nyelvekből gyereknek szóló is előfordult), és remekül elszórakoztam ott. Végig hallgattam az egészet, amikor hirtelen olyan üres lett az egész. 
 Megkérdeztem volna az emberkét lent, hogy nem látott kimenni egy nagyobb csoportot, de a német tudásom odaáig nem ért fel, vagy csak túlságosan meg voltam ijedve, hogy mi tévő legyek. Kimentem, és elkezdtem volna valakinek üzeni, s azzal a lendülettel hívott a barátnőm, aki adta az utasítást merre induljak. Rohantam, közben szembe találkoztam az egyik tanárunkkal is. Sikerült időben még visszaérni hozzájuk.
Ennél a pontnál a csoportunk vizesebb talán nem is lehetett volna. Jól megvicceltek minket, főleg, amikor a vízsugarak alatt mentünk át, s ahogy kiértünk kaptuk is szemből a vizet. Szerencsére a kamerámnak nem esett baja, ahogy hasba talált egy vízsugár.

Egy várba is felmentünk, ahol ráláthattunk az egész városra. Ha jól tudom éppen Bad Ischl volt. Nagyon szép volt.

Hozzátenném, aki bármikor itt járna valamikor a jövőben az, ha meg tudja mi az a nagy, arany gömb az egyik téren az üzenje meg nekem, mert nekem nem sikerült kiderítenem.


 Szerencsénk volt hajókázni is, ahova sikerült a hátsó részben helyet foglalnom. Rengeteg nevetéssel telt el az idő, miközben pokrócokba bújtunk, mert az idő nem volt kedvező nekünk, de meg lehetett szokni. Nem vacogtunk.


Mielőtt visszamentünk volna a buszhoz öten beugrottunk egy étterembe, leginkább azért, mert két éhes csapattagunk enni akart valami finomat, valami meleget.
Nekem sikerült lekapnom a legkoszosabb hattyút, de ő még, így is szép, szóval csodáljátok, ahogy úszkál a vizen, és csúnyán néz az emberek felé.

Ebben a múzeumban páronként kaptunk egy-egy lapot és tollat, hogy a kérdésekre választ találjunk. Természetesen minden németül volt, de szerencsére lehetett magyarul válaszolni rájuk. Itt találhatunk még egy hatalmas koponyát is a végén, ami hirtelen a szemed elé termett, miközben te is nem sejthetted mit fog ott találni.
Volt egy szokásuk az ittenieknek, hogy a hallottak koponyáit kifestették egy fajta koszorúval és ráírták a személy nevét is. A koponyák alatt az emberek többi csontja is megtalálható volt.

Miközben e kép készült éppen a hegyek közé indultunk kirándulni, hogy elsétáljunk egy tóhoz, aztán indulhatunk is tíz perc után vissza, szóval a pihenésünk annyiban volt, hogy megettünk egy szendvicset.
Remélem tetszett ez a bejegyzés, és hamarosan újra találkozhatunk itt egy másik cikkemben. (:

- Virginia

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése