2017. augusztus 24., csütörtök

Hol voltam a nyáron?


Nagy melegben való
gyaloglás osztálytársakkal

Sziasztok! (: Úgy gondoltam ideje beszámolni az idei nyaramról, hogy mi is történt pontosan velem, és így nyár végén nekem is jó kicsit visszaemlékezni, hogy miért pont az egyik legemlékezetesebbnek mondhatom az ideit. Kezdjünk is bele, mert szerintem ez nem lesz egy rövid beszámoló.


Mivel is kezdjem? Azt hiszem nem az osztálykirándulással kéne, hiszen azután még történt velem egy informatika érettségi szóbeli középszinten és egy évzáró is, így kezdem azután. Mi is történt velem.



amikor van egy hosszú vonatút
amikor a barátnőd füzete nálad marad,
ezért extra alkotás kerül a füzetbe










Június 23-án egy évzáróval lezártuk a tanévet, én meg alig vártam, hogy másnap elinduljak egy barátnőm barátnőjéhez.

Június 24-én életem első házi buliját élhettem át. Tudniillik, hogy igazság szerint bárhol el tudok aludni, s mivel azután rögtön indultam tízkor Szlovákiába, így hajnali kettőkor nagy nehezen bealudtam. Szerintem valószínűleg túl izgatott voltam.

Június 25. 10:00-kor apukám értem jött kocsival, és elindultam egy négy napos látogatásra az első internetes barátnőmhöz, akit megismerhettem már vagy öt évvel ezelőtt nagyjából. Izgatott voltam, bár a tavalyi nyáron már találkoztunk (így az első találkozáson túl voltunk), és a szilvesztert náluk töltöttem attól függetlenül szívesen töltöm ott az időmet. Nyugodt, csendes és kedvesek az emberek, vagyis eddig nem találkoztam ott olyannal, aki ne lenne az.

Június 29. 13:30-as Gru3 levetítésén vettem részt egy barátnőmmel, aztán mentünk hozzájuk, hogy részt vegyünk anyukája által tartott német, nyári táboron.

Július 1-16-ig családi nyaraláson vettem részt, egy nagy Európai körúton az autónkkal. Hatalmas élmény volt, minden város gyönyörű volt. Rengetegen átmentünk, de attól függetlenül azok is szépek voltak. Első megállónk Szlovéniában volt, ahol Predjama-ban néztünk meg egy kastélyt, ami a sziklafalban van.



Azután tovább indultunk Milánóba, ami az első megszállásunk volt (1-4-ig). Gyönyörű város, és rengeteg érdekességet fedezhetünk fel. Természetesen a húgom használhata itt az igen jó olasz tudását itt. (:


Milánó a dóm tetején lévő szobor szemszögéből

Egy lila esernyő

"Keresünk egy éttermet, ahova beülhetünk vacsorázni"
Rengeteg étterem, s annál több ember
Arco della Pace

Alpha Romeo Museum

Lugano

Szintén egy Lugano-ban készült fénykép



Következő szállás helyünk Svájc volt (4-7-ig), ahol egy hatalmas hegyre is felmentünk, de a város elragadó. Bár, ha hatalmas bőröndökkel mész a szállásod felé, vagy a kocsihoz, és elmegy melletted jó pár biciklis, előfordul, hogy megnéznek.

Mikor átmész az úton, mindig néz körül!

Pilatus

fent a Pilatus tetején

a hegy után egy kis hajókázás


Hey Spock! Örvendtem a találkozásnak!



Merre kell menni?

Június 7-én Hollandia felé közeledve megálltunk Luxemburgban, Vianden-ben, ahol a kastélyból még láthattuk is Victor Hugo házát.


Victor Hugo itt élt

Július 7-10-ig Hollandiába néztük el, és ismerőseinknél szálltunk is meg. Ugyanúgy a kedvenc országom maradt.

Leiden

Kik vagytok ti ott fent az ablakban?

egy holland kisváros

Picknick Festival



Utána német határt megközelítve fél úton megálltunk Kölnben.


egy gyönyörű kert egy része




Július 10-én már Németországon belülre kerülve Koblenz-be értünk, ahol 13-ig élvezhetük az ottani szállást. Szintén egy nagyszerű városról van szó.


ahol a két folyó találkozik, a nagy német sarok

egy hatalmas emlékmű a nagy német saroknál



Kukucs :D



Eltz kastély


az Eltz kastélyon be


Stolzenfels-i kastély
a Stolzenfels-i kastély belül



Július 13-16-ig Lipcsébe kerültünk (Leipzig-ba), s igazság szerint ez a másik város, ami igazán a szívemhez nőtt. Nem tudom rendesen megfogalmazni miért, hogyan, s mi, de visszavágyódom oda. 14-én elmentünk egy koncertre Jénába, ahol táncolhatunk, énekelhetünk a Postmodern Jukebox-val együtt. (: Remek élmény volt részt venni rajta a sok más ember között, aki ott voltak.




Leipzig-ben egy téren,
ahol másnap egy Proud volt piaccal egybe kötve

Jena, s ott van a koncert helyszíne is,
a torony mögött (bal oldalt)

Jenában található kis templomocska fentről


Az utat Csehországon keresztül tettük meg hazafelé, és örömmel jelentem be, hogy nagyon jó utazáson vettem részt a szüleimmel és a húgommal.

Rögtön másnap július 17-én egy késő délutáni időpontba indultunk le Balatonra egyik legjobb barátnőmmel és barátjával vonattal. Az én barátom lent várt már minket a nyaralójukban, és igaz, hogy csak 20-ig voltunk lent, de nagyon jó emlékekkel jöhettem haza. Barátom pár nappal később már ment is vissza.

Ekkor nekem volt egy kis nyugalmam. Barátnőmmel találkoztam, németre jártam. Július 28-án elmentem moziba egy régebbi barátnőmmel, hogy megnézzük együtt a Dunkirk című filmet (14:00 órás vetítésére). A jegyünkkel sikerült nyernünk is, amit még a mai napig nem használtam fel, de remélem lesz lehetőségem. Ameddig el nem kezdhettem dolgozni a Szigeten azt se tudtam, hogy hirtelen mit csináljak, tanultam a németet, sorozatot néztem vagy éppen csináltam valami extra feladatot.

Barátnős kiruccanás egy fánkozóba


Németről hazafelé tartva

egy magyar templomba betérés

volt egyszer egy szivárvány fent az égen

Augusztus 7-én volt egy tájékoztató, és mivel egy ismerőssel érkeztem, aki már az nap kezdett, így én már fél nyolcra ott voltam, de alapjáraton 9:59-kor kezdődött volna, és én szépen kikalkulálva eljöttem onnan 16:59-kor, így elmondhatom, hogy a megbeszélésen kereken hét órát töltöttem kint + az a másfél óra, amit ugye még kint töltöttem, szóval 8 és fél órán keresztül kint voltam a Hajógyári szigeten.

A munkám viszont már nyolcadikán elkezdődött (+egy nappal), viszont az egyik legmozgalmasabb is volt egyben. Odamentem, ahova eleve kiraktak, de ott hárman lettünk volna, így az egyikünket elhívták, aztán engem is behívtak a K híd check-in pontjára, majd kiküldtem a kívülre, hogy karszalagokat segítsek fel az emberekre. Semmi bajom nem volt ezzel, de amikor a szakmai jegyeknél segédkeztem sikerült a karomnak leégnie, mert eléggé sütött oda be a sátorba a nap. Alapvetően jó első nap volt, mivel ezek után nem nagyon hívtak sehova (kivétel az utolsó nap).

Képzeljétek el, hogy egyhelyben ültök egy kemping bejárat előtt, és figyelitek az emberek csuklóját 12 órán keresztül. Nem mondom, hogy nem voltam jófejjel munkatársakkal körülvéve, s nem mentem el néha egy-egy koncertre (későbbi beszámoló róluk), de azért fárasztó tudott lenni.

Az utolsó két estét töltöttem bent a dolgozói kempingben sátorral. Na, most, amikor este 20:00 után megkapod a fizetésed, és a sötétedésben elsőnek akarsz összetenni egy sátrat az természetesen nem olyan egyszerű. Végül egy nagy kerek valamivel elindultam kifelé, apukám kint várt rám, a húgomat nem értem el, s a pánikom közepén elhatároztam, hogy megpróbálom még egyszer egy lámpa alatt. Mielőtt neki kezdhettem volna három külföldi jött oda hozzám, s segítséget kértem tőlük, ők meg örömmel neki álltak. Mai napig hálás vagyok nekik, hogy akkor összerakták nekem megannyi próbálkozás után. Nyugat-Ausztriából származnak, és egy nő volt két férfival, ha bármikor megtalálom őket mindegyikek meghívom egy korsó sörre! :D Ezek után megkönnyebbülve, hálásan indultam kifele az Auchan parkolójába, ahonnan már apukám vitt haza.

Augusztus 16-án, amikor a kempingből mindenki költözhetett ki, s mehetett haza, nekem sikerült 13 órát aludnom egy huzamban, plusz két órát csak fetrengenem az ágyban.

Augusztus 17-20-ig a nagyszülőket látogattuk meg, majd mikor hazaérkeztünk azután pár órával később egy-egy hamburgerre áthívva a barátokat (húgom pasiját, s az enyémet), elmentünk tűzijátékot nézni, s nekem azon az estén a nyitott ablak mellett sikerült megfáznom. Azóta kissé megfázva, néha hőemelkedéssel vagyok otthon, ami nem igaz, mert 21-én átvettem egy lánytól két pólót, majd 23-án egy kislányra vigyáztam két órán át (pont jobban éreztem magam szerencsére).












A mai napig ezzel el is jutottam. Amennyire lehetett programokkal tele tenni a nyaramat úgy sikerült is szerintem, s emiatt büszke vagyok magamra. Az már mellékes, hogy apukám tegnap előtt hazahozta az Agymenőket egy nagy dobozban, amiben 1-9-ig évadig minden rész meg van, s négy nyelven lehet nézni, de köztük nekem igen fontos a német. (: (bár a fizikai kifejezéseknél úgy nézek, mint amikor először hallottam angolul őket)

Ez tényleg egy nagyon hosszú bejegyzésre sikerült, s remélem volt veletek valami üdítő vagy egy kis csemege, ha esetlen idáig sikerült eljutnotok. Lassan, majd érkezni fogok pár koncert élményről is nektek. ^^



Hamarosan találkozunk,
Virginia



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése